| Híres magyarok Afrikában - Dr.h.c.Dr. Nagy Endre |
 |
| Szerkesztette: Török Balázs |
| 2010. augusztus 14. szombat, 12:15 |
|
Dr.h.c.Dr. Nagy Endre (1913-1994) Őszöny született, majd Keszthelyen érettségizett, Pécset kapott jogi diplomát, majd doktorátust. Később vadászmester Németországban, majd áttelepül Tanzániába, ahol Európai állatkerteknek fog be vadakat. 1944-ben házasodik meg, felesége báró Hatvany Alexandra, akivel élete hátralévő idejét tölti, ám házasságuk miatt bebörtönzik a Horthy-rendszerben, majd a kommunista hatalomátvétel során – szakmai tudásának köszönhetően – az állami vadászatok főnökévé, vezetőjévé nevezik ki. 1952 után azonban menekülni kényszerül, Németországban állapodik meg, a Frankfurt melletti Opel Zoo egyik vezetője, majd az 1954-es düsseldorfi vadászkiállításon szintén kulcspozíciót foglal el. Kiköltözéséig három gyűjtő utat szervez a kontinensre. 1958-ban végleg áttelepül Tanzániába, ahol hatalmas birtokot vásárolt abból a pénzből, amit a németek fizettek ki neki, a II. világháború idején elrabolt festmények után, amely a nagypapa, Hatvany Ferenc páratlan értékű gyűjteményébe tartoztak. A birtokból, ahol szafarikat szervez, majd további állatkertek megbízásából tartja fenn magát és családját. Évek múltán az ország egyik legismertebb fehér vadásza, állatkert- és vadaskert-alapító, az afrikai vadászkultúra európai mintára történő átformálója Kilimandzsáró és Meru vulkán vadászterületein, ahol egyben vadászati főnök is. Az 1971-es budapesti Vadászati Világkiállítás egyik értelmi szerzője, amelyen a tanzániai pavilon vezetőjeként vesz részt. Vadászati és néprajzi gyűjteményének nagy részét 1984-ben Balatonedericsre, családi kúriájába hozza haza, amely azóta élő állatvilággal körülvéve, mint múzeum működik.
Halála után immár négy vadásztársaság, valamint a balatonedericsi általános iskola vette fel a nevét, Tanzániában pedig egy 1981-ben róla elnevezett tó teszi nevét halhatatlanná. Hamvait Balatonedericsen és Tanzániában helyezték örök nyugalomra A Dr. Nagy Endre-emlékéremből évente három személyt jutalmaznak. Azok kapják, akik őrzik és ápolják a nagy vadász emlékét, a vadászati kultúrát és a természet védelme érdelében maradandót alkotnak. |
Miért feledkeztünk el azokról a múlt századi magyarokról, akik akár felfedezték Afrikát, akár csak közelebb hozták azt Európához, hozzánk; vagy csak egy új otthonra leltek a szavannákon, vagy az őserdők melletti tavak partján?
